Kulisszatitkok
Hogyan készülnek a kerámiák?
Kulisszatitkok
Hogyan készülnek a kerámiák?
Első lépések
Első, és talán egyik legfontosabb munkafázis, az agyag levegőtől való mentesítése. Ezt az alapanyag átgyúrásával érem el, ami leginkább a tészta gyúrásához hasonlít, viszont itt az edény készítésénél a levegőt kigyúrni kell az agyagból.
Ezután kezdődik egy magával ragadó folyamat a korongozás, mely egy igen csalóka dolog, hiszen az összes munkamenet csupán 5%-át teszi ki és mégis ez a leglátványosabb művelet.
Az, hogy a kezem alatt egy használati kerámia születik, melyben benne van a lelkem, csak fokozza az érzést, hogy még közelebb kerülnek a szívemhez az alkotások. Hiszen ilyenkor-a korongozáskor már tudom, hogy milyen lesz az alkotás, amit készen kiveszek a kemencéből.
A korongozás után száradnia kell az edényeknek, mely egy nagyjából egyenletes, nem túl magas hőmérsékleten történik. Ez évszaktól is függ, hogy mennyi időt vesz igénybe, természetesen nyáron picit gyorsabban-télen picit lassabban megy végbe.
Díszítés és retusálás
Ezt követően egy úgynevezett fenékszög kerül kialakításra, azaz fejtetőre állítom az edényt a korongon és egy speciális szerszámmal, de kézzel kialakítom/esztergálom az alját, ami arra szolgál, hogy a második égetéskor ezen ég a tárgy, tulajdonképpen ez lesz az alja.
Innentől kezdve, hogy az edény „bőrkeményre” száradt, lehet rátenni a fület, a fedőgombot, különböző plasztikus, domború illetve kivágott/áttört mintákat, melyek nem csak az edény funkcióját segítik elő, hanem az alkotás díszítményei is lehetnek.
Majd ismét a száradásé a főszerep és többszöri forgatás után hagyom teljesen megszáradni. A folyamatos forgatásra az egyenletes száradás miatt van szükség. Ezt soha nem szabad siettetni- ahogy a többi folyamatot sem- mert ilyenkor deformálódhat az edény! Mindennek megvan a maga ideje, hiszen a teljes száradás-évszaktól függetlenül- több napig is eltart.
Azután következik egy kissé monoton, viszont annál fontosabb fázis, a retusálás. Itt lehetőség van még majdnem az összes felületi hiba javítására, az ujjlenyomatok, karcolások, egyéb hibák eltüntetése. Ekkor írom bele az aljába a nevem is, minden egyes darabba kézzel.
A varázslat
A következő lépés a varázslat, azaz az égetés. A teljes száradás és a retusálás után a még nyers edények a kemencébe kerülnek és egy 400 fokos hőn tartás után, egészen 950 Celsius fokig fűtöm fel a kemencét. Ez az első-terrakotta égetés vagy zsengélés illetve szaknyelven biscuit/bisquit égetés. Ilyenkor a kemence lassan fűt fel a kívánt hőfokra, az idő elérheti a 10-12 órát is, majd ezt követően körülbelül másfél-két napot hűl, hogy 100 fokosan ki lehessen nyitni a kemence ajtaját. Amennyiben hagymatartót, terrakotta cserepet vagy egyéb mázatlan kerámiát készítek, az már készen is van, a kemencéből kivéve, megkocogtatva felületet szépen csengő hangot ad.
Utána kiszedem a kemencét és külön válogatom azokat a darabokat, amiket belülről színtelen mázzal fogok kiönteni, azaz belsőzöm, hiszen a használati tárgyakat kivétel nélkül mázazom belül is. Majd kezdődik a díszítés azzal, hogy egyesével, vizes szivaccsal áttörlöm,portalanítom az edényeket és teszem rá a tetszőleges díszítményt, ami ilyenkor ecsettel vagy írókával történik. Ezután mázazom a kívánt színnel és az aljáról (itt van szükség a fenékszögre) törlöm vissza a mázat, hogy ne ragadjon rá a berakólapra égetéskor.
Utolsó simítások
Ezt követi a második, azaz a mázas égetés. Ilyenkor már magasabb 1050-1070 Celsius fokon szükséges égetni, hiszen a mázak kiolvadásához elengedhetetlen az 1000 fok körüli/feletti hőmérséklet.
Itt is van egy hőn tartás 400 foknál, hogy a még mázakban levő víz teljesen eltűnjön az edényből, majd egy lassú, egyenletes fűtés következik a kívánt hőfok eléréséig, ahol a máz tökéletes kiolvadásához még egy fél óra hőn tartás van. Az égetés időtartama itt egy kicsivel hosszabb az első égetésnél a magasabb hőfok miatt, a hűtés úgy szintén, tehát kb. két és fél nap, mire kiderül, hogy jól dolgoztam-e? Ezután kiszedem a kemencét és egyesével átnézem őket, hogy csakis hibátlan darabot adjak ki a műhelyemből.
Tehát, ahogy említettem a korongozás az egyik legszebb és legcsodálatosabb folyamata az alkotásnak, mégis időben a legkevesebb időt teszi ki a többi folyamathoz képest. Egy „átlagos” edényt körülbelül hatvanszor veszek kézbe, mire elkészül, egy mívesebb darabot ettől jóval többször. Időben ez nagyjából két hetet tesz ki. Ezt érdemes figyelembe venni a rendeléskor is!
Első lépések
Első, és talán egyik legfontosabb munkafázis, az agyag levegőtől való mentesítése. Ezt az alapanyag átgyúrásával érem el, ami leginkább a tészta gyúrásához hasonlít, viszont itt az edény készítésénél a levegőt kigyúrni kell az agyagból.
Ezután kezdődik egy magával ragadó folyamat a korongozás, mely egy igen csalóka dolog, hiszen az összes munkamenet csupán 5%-át teszi ki és mégis ez a leglátványosabb művelet.
Az, hogy a kezem alatt egy használati kerámia születik, melyben benne van a lelkem, csak fokozza az érzést, hogy még közelebb kerülnek a szívemhez az alkotások. Hiszen ilyenkor-a korongozáskor már tudom, hogy milyen lesz az alkotás, amit készen kiveszek a kemencéből.
A korongozás után száradnia kell az edényeknek, mely egy nagyjából egyenletes, nem túl magas hőmérsékleten történik. Ez évszaktól is függ, hogy mennyi időt vesz igénybe, természetesen nyáron picit gyorsabban-télen picit lassabban megy végbe.
Díszítés és retusálás
Ezt követően egy úgynevezett fenékszög kerül kialakításra, azaz fejtetőre állítom az edényt a korongon és egy speciális szerszámmal, de kézzel kialakítom/esztergálom az alját, ami arra szolgál, hogy a második égetéskor ezen ég a tárgy, tulajdonképpen ez lesz az alja.
Innentől kezdve, hogy az edény „bőrkeményre” száradt, lehet rátenni a fület, a fedőgombot, különböző plasztikus, domború illetve kivágott/áttört mintákat, melyek nem csak az edény funkcióját segítik elő, hanem az alkotás díszítményei is lehetnek.
Majd ismét a száradásé a főszerep és többszöri forgatás után hagyom teljesen megszáradni. A folyamatos forgatásra az egyenletes száradás miatt van szükség. Ezt soha nem szabad siettetni- ahogy a többi folyamatot sem- mert ilyenkor deformálódhat az edény! Mindennek megvan a maga ideje, hiszen a teljes száradás-évszaktól függetlenül- több napig is eltart.
Azután következik egy kissé monoton, viszont annál fontosabb fázis, a retusálás. Itt lehetőség van még majdnem az összes felületi hiba javítására, az ujjlenyomatok, karcolások, egyéb hibák eltüntetése. Ekkor írom bele az aljába a nevem is, minden egyes darabba kézzel.
A varázslat
A következő lépés a varázslat, azaz az égetés. A teljes száradás és a retusálás után a még nyers edények a kemencébe kerülnek és egy 400 fokos hőn tartás után, egészen 950 Celsius fokig fűtöm fel a kemencét. Ez az első-terrakotta égetés vagy zsengélés illetve szaknyelven biscuit/bisquit égetés. Ilyenkor a kemence lassan fűt fel a kívánt hőfokra, az idő elérheti a 10-12 órát is, majd ezt követően körülbelül másfél-két napot hűl, hogy 100 fokosan ki lehessen nyitni a kemence ajtaját. Amennyiben hagymatartót, terrakotta cserepet vagy egyéb mázatlan kerámiát készítek, az már készen is van, a kemencéből kivéve, megkocogtatva felületet szépen csengő hangot ad.
Utána kiszedem a kemencét és külön válogatom azokat a darabokat, amiket belülről színtelen mázzal fogok kiönteni, azaz belsőzöm, hiszen a használati tárgyakat kivétel nélkül mázazom belül is. Majd kezdődik a díszítés azzal, hogy egyesével, vizes szivaccsal áttörlöm,portalanítom az edényeket és teszem rá a tetszőleges díszítményt, ami ilyenkor ecsettel vagy írókával történik. Ezután mázazom a kívánt színnel és az aljáról (itt van szükség a fenékszögre) törlöm vissza a mázat, hogy ne ragadjon rá a berakólapra égetéskor.
Utolsó simítások
Ezt követi a második, azaz a mázas égetés. Ilyenkor már magasabb 1050-1070 Celsius fokon szükséges égetni, hiszen a mázak kiolvadásához elengedhetetlen az 1000 fok körüli/feletti hőmérséklet.
Itt is van egy hőn tartás 400 foknál, hogy a még mázakban levő víz teljesen eltűnjön az edényből, majd egy lassú, egyenletes fűtés következik a kívánt hőfok eléréséig, ahol a máz tökéletes kiolvadásához még egy fél óra hőn tartás van. Az égetés időtartama itt egy kicsivel hosszabb az első égetésnél a magasabb hőfok miatt, a hűtés úgy szintén, tehát kb. két és fél nap, mire kiderül, hogy jól dolgoztam-e? Ezután kiszedem a kemencét és egyesével átnézem őket, hogy csakis hibátlan darabot adjak ki a műhelyemből.
Tehát, ahogy említettem a korongozás az egyik legszebb és legcsodálatosabb folyamata az alkotásnak, mégis időben a legkevesebb időt teszi ki a többi folyamathoz képest. Egy „átlagos” edényt körülbelül hatvanszor veszek kézbe, mire elkészül, egy mívesebb darabot ettől jóval többször. Időben ez nagyjából két hetet tesz ki. Ezt érdemes figyelembe venni a rendeléskor is!
Cím
Cím: 8411 Veszprém, Öregrét u. 3.
Mobil
+36 20 592 6360
iparmuveszrita@gmail.com